Nyári napforduló ünnepe 2020-ben + szokások és hagyományok

Az év leghosszabb napjának vagy úgy is mondhatnánk, hogy az év legrövidebb éjszakájának ünnepe a nyári napforduló. Ez egyben a csillagászati nyár beköszöntésének napja is, ami összeforrt Szent Iván napjával és éjjelével.

2020-ben Magyarországon a nyári napforduló az alábbi időpontra esik (magyar, nyári időszámítás szerint)

Napforduló 2020. június 20., péntek 21:44 perc

Ám ameddig a naptár szerint az Ivánokat június 24-én ünnepeljük, addig a nyári napforduló az évek során már június 21-re vagy 22-re tevődött át. Hogy miért? Mert a Föld forgástengelyének térbeli elmozdulása miatt évente 24 perccel tolódik a napállás maximumának időpontja, így két-három nappal korábbra esik.

Mitől lesz ez az év leghosszabb napja?

A nyári napforduló az évnek az a jellegzetes időpontja, amikor a Nap az égbolton a legmagasabb delelési ponton áll. A téli napforduló óta folyamatosan haladt észak felé, ám ettől a naptól ellentétes irányt vesz, és a Ráktérítőtől elindul a Baktérítő felé, ahová szintén félév múlva, télen, vagy december 21-én érkezik majd meg.

A nyári napforduló alkalmával a Föld forgástengelye a legkisebb szögben hajlik el a Nap sugaraitól, s így az évben ezen a napon a leghosszabb a nappal, és legrövidebb az éjszaka. Bolygónk ebben az időszakban van legtávolabb csillagunktól, míg a téli hónapokban a legközelebb. De nemcsak csillagászati szempontból jelentőségteljes ez a nap. Több kultúrában ez a Nap, a fény ünnepe, amikor a rossz, rontó szellemek a sötétségbe kerülnek, és amikor a kívánságaink teljesülnek.

A nyári napforduló hagyományai

Az emberiség kezdete óta így vagy úgy, de megemlékezünk erről a napról, aminek csodatevő tulajdonságairól sokan sokfélét gondolnak. Talán a kelták, a germánok, a szlávok és az északi népek ünneplik legrégebb óta a nyári napfordulót. Papjaik, druidáik a Föld és az Ég nászának tartották e különös napot, s ennek megfelelően is tisztelegtek előtte.

Egyes pogány népek spirituális vezetői például abban hittek, hogy ezen a hosszú nappalon képesek elhagyni a testüket és transzba esni. Úgy vélték, ha az év többi napján nem is, de a Nap ünnepén képesekké válnak alászállni a holtak birodalmába. Ilyenkor a holtaktól vártak segítséget az istenek megbékítésében, a termékenység elősegítésében és úgy hitték, hogy a holtak képesek számukra a jövőt is elővetíteni.

Már a pogány népek is hittek a fény és a sötétség állandó harcában, később pedig ez a keresztényeknél is felbukkan, ám ők Keresztelő Szent János napjává tették teszik a nyári napfordulót. Számukra ez Keresztelő Szent János születésének napja, azé a férfié, aki a keresztség szentségével a fénybe juttatatta Jézust. De akkor honnan van mégis az Iván elnevezés? A név a régi magyar Jovános, Ivános alakból ered, illetve a János névnek a szláv formájából. Keresztelő Szent János hat hónappal előbb (a tulajdonképpeni nyári napforduló dátumán, június 24-én) született Jézusnál, és úgy tartják, hogy ő volt az, aki az Úr útját egyengette, előkészítette. Jézus születésével kezdenek hosszabbodni a nappalok, míg Keresztelő Szent János születésével rövidülnek.

Hogyan köszöntik a világon Szent Iván napját és éjjelét?

Az északi és a szláv népek mágikusnak tartották és tartják a mai napig Szent Iván éjjelét, amikor is megtörténhetnek a legnagyobb csodák is. Ilyenkor különböző praktikákat vetnek be, amik összefüggésben vannak a gyógyítással, a megtisztulással, a szerelemmel és a termékenységgel is.

Nincs ez másképp a magyar néphagyományokban sem. A nyári napfordulóra eső Keresztelő Szent János ünnepe az 5-ik században vált elterjedtté, s a keresztény ünnep magába olvasztotta mindazokat a hiedelmeket és rítusokat, amelyek korábban a különböző népeknél a nyári napfordulóhoz kapcsolódtak. De még mielőtt a nálunk is gyökeret vert hagyományokat sorba vennénk, tekintsünk ki egy kicsit a világba és nézzük meg, hogy más országokban hogyan is ünneplik e napot.

Portugáliában például a nyári napforduló ünnepe a „Santos Populares”, vagyis a népszerű szentek ünnepségsorozat egyik elemeként vonult be a köztudatba. Az ünnepsorozat egyik legérdekesebb és egyben régi hagyományokat idéző pillanata, amikor Lisszabonban két-háromszáz szerelmespár egyszerre mondja ki egymásnak a boldogító igent.

Spanyolországban, a valenciai tartományban és különösképpen Alicante város környékén az emberek régebb a város helyett a tengerparton ünnepelték a nyári napfordulót Szent János napján. Napnyugta után máglyákat gyújtottak, majd a tűzrakásokat körbetáncolták, miközben petárdákkal durrogtattak, végül pedig a tengerben úsztak a kora hajnali órákig.

Németország egyes vidékein a gyerekek házról-házra járva gyűjtötték össze a tüzelőt a Szent János-éji örömtűzhöz. Azt gondolták, hogy aki nem járul hozzá a közös tűzhöz, annak a vetésén nem lesz áldás, különösen a kendere marad csökött.

Csehországban a szerelmesek koszorúkat dobáltak át egymásnak a nyárközépi tűz fölött. Amikor a lángok lelohadtak, minden pár kezet fogott, és háromszor átugrott a tűzön. A hagyomány szerint, akik ezt megtették, hamarosan összeházasodtak, ráadásul egy évre védettséget szereztek a lázzal járó betegségekkel szemben. A megpörkölt koszorúkat hazavitték; egy részével megfüstölték a házat és az istállót, hogy biztosítsák az emberek és az állatok egészségét, a többit pedig egy éven át megőrizték.

Szent Iván napi népszokások

Mivel ezen a napon a fényt és a világosságot ünneplik, ezért idővel nemcsak a Nap, de a tűz is a jelképévé vált. Mint ahogy a fent említett, más európai országok hagyományai között is megjelenik a rituális tűzgyújtás, úgy mi magyarok is előszeretettel gyújtunk ilyenkor tüzeket és reménykedünk abban, hogy kívánságaink is teljesülnek.

Gyakorta gyújtanak ilyenkor szertartásosan tüzeket, tábortüzeket, gurítanak lángoló kereket, illetve fáklyákkal vonulnak végig a településeken és a szántóföldek körül az emberek. Ezzel akarják messze űzni a sötétséget és vele együtt az ártó szellemeket, de emellett azt is gondolják, hogy a tűz átugrása egészségvédő szereppel is bír.

A különböző tájegységeken például olyan fából raktak tüzet, amilyen betegség ellen szerették volna bevetni tisztító hatását.
Annak, aki azt szerette volna, hogy a Szentháromság által kegyelmet nyerjen, háromszor kellett a tűz felett átugrani. De az ugrás során viselt koszorúnak is nagy jelentőséget tulajdonítottak, aki ezt kiakasztotta a háza falára, az a tűzkároktól és a természeti csapásoktól is mentesülhetett a hiedelem szerint. Az már csak a ráadás, hogy a lángokba dobált gyümölcsöket is elfogyasztották, mert azt gondolták, ezek szintén gyógyító erővel bírnak.

Viszont nemcsak az egészségért, hanem a szerelemért is lehet tenni Szent Iván éjjelén.

Azok a párok, akik egymás kezét fogva ugrottak át a lángcsóvák felett, szerencsés házasságnak és bő gyermekáldásnak nézhettek elébe, de a hajadon lányok sem maradtak szórakozás nélkül. Az ugrás magasságából és a leérkezés helyéből sok mindenre lehetett következtetni a jövendőbelijüket illetően. Sőt, úgy tartották, ha elég ideig nézik a máglya lángját, egyenesen a férjük arcát fogják meglátni benne.